Üdvözlöm a kedves érdeklődőket honlapomon!

Rólunk

 

Egészen kicsi gyerekkorom óta rajongok a kutyákért, és minden állatért tulajdonképpen. Városi gyerekként hatalmas élmény volt nyaranta falura menni nagyszüleimhez, ahol találkozhattam a gazdasági állatokkal és sok-sok kutyával. Illetve Komlón, az utcánkban és a környéken sokszor segítettem az ismerősöknek a kutyasétáltatásban, jártam a kutyamenhelyre, és ittam magamba a tudást.

   

Bár mi egy kis lakásban éltünk szüleimmel, de 12 évesen az összegyűjtögetett pénzemből vettem egy kis németjuhász kölyköt. Életem legcsodásabb utazása kezdődött el akkor: Sophie társam volt mindenben, együtt tanultunk meg mindent, amit ma „kutyázásnak” hívunk. Jártunk bemutatókra, kirándulásokra, és eljutottunk az IPO vizsgáig is, sőt 9 éves korában beneveztem egy kiállításra is, ahol Best in Show lett. Ő csak 10 évet volt velünk…

2009-ben diplomáztam a Kaposvári Egyetemen, agrármérnök vagyok. Lehetőségem volt olyan szakot választani, amiről mindig is álmodtam: társ-és hobbiállattenyésztést tanulhattam az 5 éves alapképzés mellett párhuzamosan 3 éven át, és mellette mérnöktanárként is hallgattam órákat. Elmélyülhettem a kutyatenyésztésben, etológiában, genetikában, takarmányozásban is többek között.

Az egyetemi évek alatt barátkoztam össze Németh Mónival, akinek border colliejai ébresztettek rá, hogy nagyon szeretnék ezzel a fajtával foglalkozni. Lenyűgözött atletikusságuk, gyors észjárásuk és gyönyörű küllemük.

     

Nem kellett sokat várnom, és megszületett Móninál 6 gyönyörű barna szuka kölyök, akik közül nem is volt olyan egyszerű választani. De ahogy mondani szokták – a kutya választja ki a gazdáját – ez nálunk is így történt, Dash választott ki engem. Vele egy új világot ismertem meg, nem csak engedelmességi és őrző-védő munkát csinálunk, hanem részt veszünk terelésen, kipróbáltuk az agilityt, dog dancing elemeket, nyomkövetést, és újabban a frisbee-vel próbálkozunk.

   

Sophie elvesztése után jött el az idő, hogy átgondoljam, hogyan tovább. Régi nagy álmom volt, hogy magaménak tudhassak egy svájci fehér juhászkutyát, de néhány évvel ezelőtt ez még szinte elképzelhetetlen volt Magyarországon. Legalábbis olyan kennelt nem találtam, ahol nekem megfelelő alom született volna. Így egészen Lengyelországig meg sem álltam, és 2008-ban megérkezett Queeni, a beteljesült álom.

Majd egy évre rá Luna is, de ő társtulajdonba került, mivel az utolsó egyetemi évem után még nem láttam előre, hol és hogyan fogok tudni élni. Aztán megismerkedtem mostani kedvesemmel, és összeköltözésünk után pár hónappal magunkhoz vettük Readyt, a kis border szukát is. Az ő két cane corso kutyájával immáron 5 tagú a falkánk.

Célkitűzések és egyéb gondolatok

 

2007-ben váltottam ki a kennelnevemet: Dashing Dawn néven, amit Dash nevéből alkottam. Nem szeretnék „nagyüzemi” tenyésztő lenni, nálam mindig csak annyi kutya él, amennyivel minőségileg tudok foglalkozni. Újabb kölyköt csak akkor veszek magamhoz, ha a legfiatalabb kutyám is elmúlt két éves, és úgy ítélem meg, hogy az újoncra is lesz sok időm és energiám, az idősebbek mellett.

   

Alapvető elvárásom a leendő gazdáimmal szemben, amit mindig minden alkalommal hangsúlyoznom kell, hogy tartsák velem a kapcsolatot, és forduljanak hozzám bármilyen kérdéssel bizalommal. Elvárom, hogy időnként küldjenek képet, és meséljenek a kutyáról. Ha módom van rá, akkor személyesen is látogatom az utódokat és a társtulajdonban élő kutyáimat.

   

Tenyészkutyáimmal szemben is vannak elvárásaim, elsősorban az egészséget és a jó temperamentumot tartom fontosnak a szép küllem mellett. Minden kutyám rendelkezik diszplázia szűréssel, a borderekkel részt vettem terelésen, a fehérjuhászaimnak pedig kiváló eredményű wesen teszt eredményeik vannak. Ezen kívül a nálam élő összes kutyámmal teljesítettem már a BH vizsgát, bár ez inkább saját magammal szemben támasztott követelmény, igényesség. Sőt minden kutyám rendelkezik Terelési Képességvizsgával is. Úgy gondolom, hogy ez a border collie fajtánál alapnak kéne lenni minden tenyésztőnél, a fehérjuhászoknál pedig kuriózumnak számít (az országban egyedülálló módon csak az én Queenim rendelkezik ilyen vizsgával).

Jelenleg csak szuka kutyáim vannak. Velük az almokat (amennyiben minden velük kapcsolatos feltételem teljesült) csak 2 éves koruk után tervezem, és két alom között minimum egy-másfél évnek el kell telnie. De ezenkívül nálam egy szukától 3-nál több alom sose lesz! Nekem ők a társaim, és nem eszközök. A tőlem kikerülő leendő tenyészkutyák is ilyen feltételek mellett kerülnek gazdihoz.

   

A kiállításokat nem tartom sokra, az elmúlt 6 év alatt kiismertem ezt a világot… De azért lényegesnek gondolom, hogy lássa küllembíró is a kutyáimat. Ezért lehetőség szerint inkább fajtához értőhöz nevezek, de ez ügyben sajnos a hazai kiállítások szervezői gyakran csalódást okoznak (bíró változtatások).

   

Szabadidőnkben inkább kirándulásokat, baráti kutyás összejöveteleket szervezünk, vagy épp bemutatózni járunk óvodákba, iskolákba, gyereknapokra, falunapokra. Szívesen mutatom meg a gyerekeknek, hogy mire képes egy olyan kutya, akire nagyon sok időt szántak, és akivel okosan foglalkoztak. Remélem, néhány fejecskében átértékelődik a kutyához való hozzáállás.

De vezettem már kutyaóvoda tanfolyamot is, és immáron 5. alkalommal rendezem meg barátaimnak a Komlói Kutyadélután néven futó vidám kutyás vetélkedőt.

 

“Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.”

(Márai Sándor)

Dezső Tímea - Dashing Dawn kennel

Tenyésztésért felelős ALELNÖK (SFJK)

Svájci Fehér Juhászkutya Klub és az Angol Pásztorkutya Klub tagja